A 24.hu weboldal egyik újságírójával beszélgettem a “Mamahotel” jelenségről.

“Mamahotel: 40 éves kor a vízválasztó:

A mamahotelben élő felnőttek személyisége torzulhat, és ha egy egészséges ember még 40 évesen is a „gyerekszobájában” él, valószínűleg élete végéig ott is marad. A leválás lelki folyamat, nem földrajzi távolság kérdése, óriási a szülő felelőssége, hogy az első perctől önállóságra nevelje csemetéjét.”

“A mamahotelként ismert jelenség felett gyakran pálcát tör a társadalom kívülálló, és gondolkodás nélkül ítélkező része. Arról van szó ugye, amikor a felnőtt, kereső emberek még mindig a szülőkkel élnek, a köznyelv úgy mondja élősködnek. Az internet közönsége élezi rajtuk a nyelvét, a limonádé filmek kifigurázzák, nevetségessé teszik a helyzetet. De tényleg ennyire egyszerű a képlet?

Persze hogy nem, sőt a jelenség csak Magyarországon tömegeket érint. Az OTP Bank friss kutatása szerint a magyar háztartások ötödében él felnőtt korú gyermek, ráadásul ezeknek 27 százalékában olyan, aki már tanulmányait befejezte és önálló keresettel rendelkezik.

Az ötöd rész 27 százaléka az egész 5,4 százaléka, ami nem tűnik túl soknak, ám számoljunk egy kicsit. A KSH összesen 3 789 909 háztartást becsül Magyarországon, ennek 5,4 százaléka pedig204 655 háztartást jelent. Ezek az otthonok a szó legszorosabb értelmében mamahotelek: a gyerek élvezi az előnyöket, a „szolgáltatásokat”, de cserébe nem ad semmit, keresetét önmagára költi.

Egyedül nem megy

A jelenség hátteréről, okairól, a belőle fakadó problémákról Kozékiné Dr. Hammer Zsuzsanna klinikai szakpszichológussal, pár- és családterapeutával, az ELTE PPK adjunktusával beszélgettünk.”

A teljes cikket az alábbi gombra kattintva olvashatják: