A „hátha” nők

…rendelőmben egyre gyakrabban keresnek fel több éve együtt élő, egymás felé el nem kötelezett, gyermek nélküli párok, akik képtelenek kilépni a „biztos, jól ismert boldogtalanságukból”, de nem képesek elköteleződni sem partnerük mellett.

Nem hagyják ott a párjukat, annak ellenére, hogy a legtöbb megrekedő kapcsolatban egyik vagy mindkét fél igényei kielégületlenül maradnak. Egy helyben „toporognak”, de nem tudnak megállapodni. Egymással vetekedik bennük az ismerősség biztonsága és unalmassága, a változás utáni vágyódás és a változás réme, miközben egyre szaporodik együtt töltött éveik száma. Minél hosszabb ideje van együtt a pár a közös jövőjüket illető döntés meghozatala nélkül, annál nagyobb az esélye annak, hogy komoly érzelmi, lelki, szomatikus „sérüléssel” járhat a kétség okozta gyötrődés, és végletes gondolatok, végzetes cselekedetek megjelenéséig sodorhatják akár a férfit, akár a nőt.

Ami az elkötelezett párkapcsolatot az elkötelezettség nélkülitől megkülönbözteti, az a nyílt, egymás és mások felé egyértelműen felvállalt elköteleződés kifejezése.

Ez a nyílt felvállalás szükséges, de nem elégséges feltétele a tartós, elégedett párkapcsolatnak: az a vágyott, emocionális és kognitív szempontok által meghatározott állapot, amely a hosszú távú párkapcsolat alakulását és fenntartását kiszámítható és kielégítő módon biztosítja.

Ideális esetben az elköteleződés kölcsönös érzelmi alapokon nyugvó, tudatos döntés – valamiféle kimondott ígéret arra nézve, hogy a kapcsolatot akkor is fenntartják a felek, ha akár egyikük, akár mindkét fél bajba kerül. A kapcsolat mások előtt történő felvállalása s a mellette való kitartás biztonságot, kiszámíthatóságot, jövőképet, tervezhetőséget nyújthat.

Az elköteleződés ritualizált formájának megélése a kapcsolat folyamatában bekövetkező fordulópont kölcsönös elismerését jelenti. Az „azért van velem, mert annyira szeret, hogy még el is köteleződik felém” gondolat növeli a partnerek biztonságérzetét, mert azt jelzi, hogy mindketten egyformán gondolkodnak a kapcsolatról és a másik fontosságáról. A kölcsönös elköteleződés hiányában azonban könnyen megjelenik a kínzó bizalmatlanság, az egymástól való érzelmi és/vagy szexuális eltávolodás, az egysíkúság, az intimitás és vágy nélküliség, a tanult tehetetlenség következményeként pedig a beletörődés, a lehangoltság, esetleges depresszív hangulat, valamint a bizonytalan jövőkép.