Kislány koromtól arra készültem, hogy gyermekorvosként gyermekeket fogok gyógyítani, segíteni, támogatni. A szándékom megmaradt, csupán az eszköztáram lett más, mivel végül a pszichológusi pályát választottam. A gyermekek segítését azóta is missziómnak tekintem, de családjuk körében, szüleik és testvéreik bevonásával együtt, a pszichológia módszereit igénybe véve.

Közel 20 esztendeje dolgozom pszichológusként, család-és párterapeutaként családokkal, párokkal, felnőtt személyekkel egyaránt. Az évek során azt tapasztaltam, hogy érdemes hinni a változás és változtatás erejében, hiszen már a legkisebb változás is nagy elmozdulást eredményezhet a megszokott állapothoz képest. A változás azonban sokszor saját erőből nem tud elindulni, mivel nehéz a saját problémákat kívülről látni és újszerű módon gondolkodni róla. Ehhez szükséges lehet egy független, semleges, pártatlan szakember segítsége.
Hitvallásom, hogy egy problémát akkor lehet a leghatékonyabban megoldani, ha a zavar feloldása is – nemcsak a megjelenése – a múltbeli és a jelenlegi kapcsolat(ok) mentén történik.

Pszichológia diplomámat 1995-ben szereztem meg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Pszichológia szakának nappali tagozatán. Szakdolgozatomat Prof. Dr. Kulcsár Zsuzsa témavezetése mellett kórházi osztályon fekvő és ambuláns kezelésben részesülő, fővárosban és vidéken élő tüdőrákos betegek megküzdési stratégiáinak témájából írtam. Kutatásom egyik legfontosabb eredménye annak megtapasztalása volt, miszerint a beteg gyógyulásába vetett hite jelentős mértékben összefügg a beteget körülvevő család támogató erejével.
Már az egyetem utolsó évei alatt elkezdtem a Magyar Családterápiás Egyesület által szervezett és Dr. Varga Pál által vezetett családterápiás alapképzést. Egyetemi tanulmányaimat követően a fővárosi IV. kerületi és a XV. kerületi Nevelési Tanácsadóban dolgoztam, ahol a gyakorlati munkában is egyértelművé vált számomra a rendszerszemléletű gondolkodás szükségszerűsége. A gyermekekkel folytatott játékos foglalkozások során is beigazolódott számomra az a tény, hogy a gyermek a legtöbb esetben a családi működés elakadásának, illetve a felnőttek párkapcsolati zavarának tünethordozója. A két Nevelési Tanácsadóban pályakezdőként, úttörő módon a gyermekek helyett elsősorban a szülőkkel folytattam rövidebb-hosszabb ideig tartó konzultációkat, munkatársaim nem kis meglepetésére. Gyakorlati munkám mellett a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálatnál vállaltam oktatói munkát, szociális asszisztensek pszichológiai képzésében. Családterápiás szemléletemnek kiteljesítése és gyakorlati tapasztalataimnak bővítése céljából 1998-ban a Budapest XII. kerületi Családterápiás- és Családsegítő Központban helyezkedtem el és azóta is az intézmény mindmáig meghatározó munkatársa vagyok. A Központ dolgozói a korábbi, Goldschmidt Dénes által vezetett „Pesthidegkúti osztály” munkatársai, egyöntetűen elköteleződtek a családterápiás szemléletmód és a szoros szakmai együttműködésben zajló pszichoterápiás szemléletű team munka mellett. A munkatársakkal közösen vitt esetek, az állandó szupervízió, a következetes szakmai szemléletmód és a tanulásvágy segített hozzá ahhoz, hogy megtaláljam helyemet a pszichoterápiák világában.
Annak érdekében, hogy a terápiás munkában hatékonyabbá váljak, többféle módszerben is kiképeztem magamat. A Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesület keretén belül relaxációs terápiát tanultam és megszereztem a Relaxációs terapeuta címet. A Magyar Családterápiás Egyesület képzésének elvégzése után pedig Család- és párterapeutaként folytattam munkámat. A medikális szemléletű diagnosztizálás és esetkezelés mélyebb szintű megismerését szolgálta, hogy a terápiás képzésekkel párhuzamosan a Hajnal Imre Egészségtudományi Egyetemen klinikai szakpszichológusi képzésre jártam és 1999-től Klinikai- és Mentálhigiénés Szakpszichológusként még nagyobb biztonságban érzem magam gyakorlati segítő munkámban. Érdeklődésem a családi és párkapcsolati zavarok megismerése és segítése felé tovább fokozódott. E mentén speciális közvetítői konfliktuskezelési ismeretekkel egészítettem ki meglevő tudásomat és szerzetem Mediátori képesítést a Bar Kochba Intézet mediátori képzésében. Bár családterápiás munkámat integratív szemlélettel végzem, a kognitív szemlélet mélyebb szintű elsajátítása céljából 2015 júniusában a Semmelweis Egyetemen, a Viselkedéstudományi és Kognitív terápiás Egyesület keretén belül Kognitív- és viselkedésterapeuta címet szereztem, majd ennek az évnek a második felében a Nemzeti Vizsgabizottság előtt kitűnő eredménnyel levizsgázva megszereztem a SzakPszichoterapeuta címet. 2015 nyarán a Magyar Családterápiás Egyesület Kiképző Családterapeutájává váltam. Ezzel jogosultságot szereztem ahhoz, hogy a család- és párterápiát a gyakorlati munkában való alkalmazáson kívül, akkreditált képzés keretén belül oktathassam is.

Az alkalmazott pszichológia mellett az oktatói tevékenység már 2003-tól fontos helyet foglal el az életemben. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Személyiség- és Egészségpszichológia Tanszék megbízott oktatójaként lehetőséget kaptam arra, hogy klinikai és terápiás tapasztalataimat tovább adhassam pszichológus hallgatóknak. Az egyetemen maradva, 2006 és 2009 között doktori tanulmányaimat ösztöndíjas doktoranduszként végeztem az ELTE Pszichológiai Doktori Iskolájának Személyiség- és Egészségpszichológiai Alprogramján. Oktatói tevékenységemet a doktori képzés évei alatt is folytattam. 2010 óta a Tanácsadás Pszichológiája Tanszék fél, majd 2014 szeptemberétől egész állású egyetemi tanársegédje, majd egyetemi adjunktusa lettem. 2015-ben sikeresen megvédtem a Dr. Oláh Attila témavezetése mellett készült doktori disszertációmat, melynek címe: A párkapcsolati elégedettség vizsgálata rendszerszemléleti keretben.

Az ELTE falain kívül más felsőoktatási intézményben is oktathattam különböző pszichológia tárgyakat. 2012-től 2014 szeptemberéig a Mozgássérültek Pető András Nevelőképző- és Nevelőintézet Humán Tudományi Intézetének főiskolai adjunktusaként konduktor hallgatóknak tanítottam a pszichológiát. Az Intézmény falain belül továbbá lehetőségem volt bepillantani a fogyatékkal élő családok életébe és a velük foglalkozó konduktorok munkájába. 2014-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pszichológiai Tanszékének óraadó tanára voltam.
Szakmai tevékenységeim mentén tagja vagyok a Magyar Pszichológiai Társaságnak, a Magyar Családterápiás Egyesületnek, a Magyar Mediációs Egyesületnek és a Magyar Orvosi Kamarának.

Elkötelezett oktatóként, felelősségteljes terapeutaként és 20 éve házasságban élő, háromgyermekes édesanyaként egyaránt hangsúlyozom a család jelentőségét, mind a személyiség formálódásában, mind a mentális egészség megőrzésében. Azt képviselem, hogy a család a társadalom alapvető és pótolhatatlan társas konstrukciója, és bármilyen elakadás alakuljon is ki a családok működésében, a családnak, és ezen keresztül az embernek is mindig van lehetősége újrakonstruálnia önmagát, hogy működése harmonikusabbá és kiegyensúlyozottabbá váljon.