A mediáció számtalan alkalmazási lehetőségei közül elsősorban a válási- és gyermekelhelyezési konfliktusok feloldásán dolgozom a mediáció eszköztárával.
A mediáció – vagyis közvetítéses konfliktuskezelési eljárás- egyfajta békés konfliktuskezelési módszer, amelynek lényege a konfliktusba keveredett felek közötti közvetítés, békéltetés. A mediáció alkalmazásával fő célom, hogy a felek konfliktusainak megoldásához olyan módon tudjak közvetíteni, hogy a meglévő problémákra közösen találjanak megoldást, ezzel magukat és gyermekeiket is megkímélve a hosszan elhúzódó, a konfliktusokat egyre inkább elmélyítő, testileg-lelkileg megviselő, anyagilag igen megterhelő peres eljárás negatív következményeitől.
A mediáció, a középen álló, független és semleges mediátor(ok), vagyis a közvetítő személy(ek) közreműködésével segíti az egymással konfliktusban álló feleket ahhoz hozzá, hogy egy vagy több vitás kérdésben közös megoldást találva, mindkét fél által elfogadható, közös megállapodásra jussanak. A mediátor nem hoz döntést a felek közötti vita ügyében, hanem személyével, tapasztalatával és tudásával segíti a megegyezési folyamatot úgy, hogy a feleknek segít beazonosítani a problémákat, hatékonyan vezeti a tárgyalásokat, több alternatív megegyezési lehetőséget is kidolgoz a felekkel együtt, és nem téveszti szem elől a célt: a gyors és kölcsönös megelégedést szolgáló egyezséget. A mediáció során a felek határozzák meg a végeredményt, és nem kell azzal a kockázattal számolniuk, hogy egy harmadik fél (bíróság vagy választott bíróság) hozzon egy számukra kedvezőtlen, de kötelező erejű döntést.Hazánkban a mediációra 2003. március 17-től kezdve van jogszerű lehetőség, melynek alapja a közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény. E jogszabály határozza meg, hogy milyen polgári ügyekben kizárt (ami egyben azt is jelenti: az összes többi esetben pedig lehetséges) a mediáció, s hogy kik, milyen kvalifikáció, nyilvántartás és feltételek mellett végezhetik azt.
